Codex, vagy kódex (a latin codex, fatábla szóból) kézzel írott középkori könyv , a IV. században jelent meg.A kezdeti időkben nem volt sem tartalomjegyzék, sem oldalszámozás, nem voltak fejezetek, bekezdések, sem hasábok – az egész egyetlen folyamatos szövegnek tűnt. Hazánkban a XVI: századig, a könyvnyomtatás elterjedéséig virágzott a kódexírás. Az országtól délre és keletre még századokig megőrizte fontosságát. A korabeli ismert dolgok gyűjteménye volt. Mi szintén erre használjuk, ezen az oldalon. Gyüjteményünk a rég letűnt korszakok egy-egy részletét mutatja be.
1. Középkor:
Az emberiség történetének a Nyugatrómai Birodalom bukásával (476) kezdődő korszaka, mely - a mesterséges korszakbeosztás szerint Amerika felfedezéséig (1492) tartott.
Az európai társadalmi fejlődésnek az 5-14. sz. közé eső szakasza. Esztétikája voltaképpen nem művészetelmélet, hanem inkább a korabeli általános filozófiai-teológiai elvek sajátos kifejtése. Az építészetet, szobrászatot, festészetet stb. a mechanikai mesterségekhez sorolta, s alacsonyrendűnek tekintette. E fölé helyezte az ún. szabad művészeteket, a grammatikát. retorikát (beleértve a költészetet is). a dialektikát, zenét, aritmetikát, geometriát és az asztronómiát. Azt tanította, hogy a legmagasabb rendű művészet az embernek az a képessége, hogy lelkében felemelkedjék az istenhez (anagógia). Felfogásának sarkpontja a szépség isteni eredete; a szépet és a jót, az esztétikai és az etikai szférát hosszú időn át teljesen azonosnak tartotta. A műalkotásokat abból a szempontból méltányolta, hogy mennyiben szolgálják a keresztény vallásos világkép terjesztését. A középkor esztétikai gondolkodás nevesebb képviselői: Szent Ágoston, Szent Tamás.
Korai középkor 5-10. század
Önellátó földesúri birtokok, szórványos árucserével. Naturális gazdálkodás, fejlődés a termelés minden ágában. Az államok laza képződmények, az uralkodóknak általában csak névleges a hatalmuk.
Érett középkor 11-15. század
Az ipar és kereskedelem fellendülése következtében kialakulnak a városok. A tudomány és művészet is nagy lendülettel halad előre, új találmányok születnek. Fejlődő mezőgazdaság. Növekszik a központi hatalom, a király szerepe.
Késő középkor 15-17. század
A 15. század végétől az európai gazdasági fejlődés és a nagy földrajzi felfedezések következtében a feudalizmus új szakasza kezdődik, a végső: a feudalizmus hanyatlásának, a kapitalizmus kialakulásának korszaka.
Forrás: http://www.kislexikon.hu/kozepkor.html
2. Gyermekek a középkorban:
A társadalom alapegysége a háztartás volt, a család szó (latin) eredeti jelentése: közös gazdaság. Az intimitás, a privát élet fogalma még nem létezett. A gyermekek a felnőtt világ minden mozzanatánál jelen voltak, részt vettek benne.
De szüleikkel keveset találkoztak, hisz hamar elkerültek otthonról, aminek következtében szoros érzelmi kapcsolat se alakulhatott ki köztük. Ennek megfelelően a nevelést egy közösségi szokásrend szabályozta.
Felnőtt centrikus világ volt ez, melyben nem létezett a gyermekek védett világa. A gyermekkort nem tekintették még az emberi fejlődés autonóm szakaszának. Ahogy a kicsi édesanyja nélkül meg tudott élni, a felnőtt társadalom részévé vált.
A kisgyermekkor határát az öt-hatesztendõs korban szabták meg, mikor a gyermek elhagyta anyját, dajkáját. Hétéves korukban már iskolába mehettek, s ettõl kezdve már fiatal felnõttnek számítottak. A XVIII. századig megmaradt az iskolában a korok keveredése: tíz-tizennégy éves gyermekek, tizenöt-tizennyolc éves kamaszok és tizenkilenc-huszonöt éves fiatalemberek jártak ugyanabba az osztályba.
A középkor nem sokra becsülte a gyermekkort. Gyermekábrázolást a képzõmûvészet egészen a XII. századig nem ismert, s ennek oka nem a mûvészek hiányos tudásában keresendõ.
a X-XI. század embereit nem foglalkoztatta a gyermekkor ábrázolása, ez a kérdés fel sem merült számukra. Csak a reneszánsz mûvészetben jelennek meg a gyermekek, de itt sem önmagukban, hanem legtöbbször egy család körében, egy zsánerjelenet részeként.
A középkorban a gyermek akaratának megtörését igen korán elkezdték. El kellett fogadnia azt, hogy õ egy tökéletlen lény, aki csak akkor válhat erkölcsileg értékessé, ha feltétel nélkül elfogadja a felnõttek felsõbbrendûségét. Nem volt ritka a gyermekek ijesztgetése szellemekkel, boszorkányokkal, halállal, s mindennapos volt a testi fenyítés.
A gyermekek élete hétéves korukban alapvetõen megváltozott. Általában elküldték õket otthonról: a szegények gyermekei szolgálni mentek, a gazdagok gyermekei iskolába vagy valamely más házhoz tanulni. Ettõl kezdve szinte felnõttként kezelték õket. Változást e téren csak a humanizmus moralistái hoztak, de ez a fejlõdés megrekedt a pedagógiai tárgyú írások, traktátusok szintjén, s nem vált gyakorlattá.
|